A post-punk stílusirányzatról reflexszerűen a Joy Division-re és Ian Curtisre asszociálok, és ezzel talán nem is vagyok egyedül. Ez az együttes azzal a semmihez sem hasonlítható "atmoszférával" tűnt fel a rockzene színpadán, amivel kérlelhetetlenül zsigereinkbe itta magát. 

Ian Curtis élete (de méginkább halála) mára a rock és a média változatos csatornáin megtárgyalásra, kibeszélésre került. Érzékeny lelkületű, epilepsziával diagnosztizált férfi volt. Végtelenül pontosan értett a színpadi közléshez és a dalszövegírást magas fokon űzte. A frontemberekről hiba lenne úgy beszélni, mint munkájukat így vagy úgy végző tehetséges vagy tehetségtelen emberekről. Egy frontember (főleg egy rockbanda frontembere) olyan helyről inspirálódik, ahol nem kizárólag fényesen ragyogó erőkkel találkozik, amelyek megihletik és a maguk átélésére késztetik, hanem sötét töltetű, lehúzó erőkkel is (akinek ez spirinek tűnik, gondoljon csak bele. Elég ha megnézzük, hogyan volt jelen Ian a színpadon). Nem elhanyagolhatóak a tények sem: rettegett az epilepsziás rohamoktól, boldogtalan házasságban élt, mert beleszeretett egy másik nőbe. Ugyanakkor, mint érzékeny művész fogékonnyá is vált az általa és a Joy Division által közvetített szomorúság és kilátástalanság iránt.

 Nemes küldetés minden valódi művész részéről, amikor alkotásukkal segítenek átélni közönségüknek akár a szenvedést, a lelki nyomort is. Az igazán fogékony előadók viszont áldozatául eshetnek ennek. Ezzel természetesen nem csak Ian Curtisnek kellett szembenéznie. Van, aki öngyilkosságba, van, aki káros szenvedélybe menekült, megint más a hirtelen robbanó sikerrel nem tudott/nem tud mit kezdeni. Lényeges, hogy kilépjünk néha a fogyasztók biztonságos világából és megérezzük, mi állhat a dal mögött, amit éppen rongyosra hallgatunk.

A punk és a post-punk alapvetően nem egy pozitív kisugárzásáról híres irányzat. Mit szeretünk akkor benne? Mit ad nekünk? Melyik részünkkel hallgatjuk? Az elnyomottal? Az anarchistával? Azzal, aminek már úgyis mindegy? Vagy azzal, amelyik soha nem adja fel?

Road Runner