Bob Dylan nem dolgozik többé Maggie farmján

Dylan dalaiból az 1960-as években süt az Egyesült Államok hatalomgyakorlása elleni lázadás. Balladisztikus, szatirikus, versszerű zenéjével az elnyomott népet képviselte. A folkkal, zenei egyszerű - de nagyszerűségével - mindig kilógott a konvenciók formálta pop-rock piacról. Igazi szabad szellemként minden olyan kötöttséget ledobott magáról, ami szembement gondolkodásával, alapvető hozzáállásával. 

Az 1964-'65-ös évben Dylan-nek szűkös lett a folk rock stílusvilága és kalandozásra, fejlődésre vágyott. Alkotói szabadságát nem tudta kiteljesíteni az akkorra már stílusjegyévé vált zenében. Új dalaiba elektromos gitárt, jazz orgonát, dobot vegyített és több rock dala született. 

A Maggie's Farm c. szám nem csak azért kiemelkedően fontos, mert ezzel Dylan magához hűen, lírikus-dühös stílusban megy ellene a politikai túlkapásoknak, hanem azért is, mert 1965-ben a Newport Folk Festival-on mutatta be, új, rockos formációjával. A dalt a feldühödött folk rajongók egy része megpróbálta kifütyülni, elhallgattatni (a videó végén jól hallható), sikertelenül. Dylan művészi eszközökkel üzent egyszerre a háborúpárti hatalomnak és a szemellenzős folk rajongóknak, akik, mint egy terméket, őt is beskatulyázták vagy piacosították volna.

Amikor Elvis Costello nyíltan szembement a televízió elvárásaival

 Elvis Costello londoni rock zenész nem csak arra figyelt, hogy dalainak releváns legyen a mondanivalója, de arra is, hogy a média ne kezelhesse úgy, mint egy bábot. Costellonak (később együttese felvette az Elvis Costello & The Attractions nevet) olyan zenei példaképei voltak, mint a Beatles, a The Kinks, a The Who, Joni Mitchell és a The Clash. Zenekara műfajára jellemző a new wawe, a punk rock, a reggae, az R&B és a pop. 

Elvis Costello Less than Zero c. dala 1977-ben jelent meg, a banda első albumán, a My Aim Is True-n. A Less Than Zero szövegének háttere: Oswald Mosley, angol arisztokrata származású politikus nyíltan fasiszta nézeteket vallott. Ő alapította a British Union of Fascists (BUF) pártot, amelyet 1940-ben kénytelen volt feloszlatni. A '70-es években Costello látott egy vele készült interjút a brit televízióban. Az említett beszélgetésben Mosley tagadta, hogy valaha is köze lett volna a fasizmushoz, illetve, hogy bármilyen ehhez köthető tetthez kapcsolható lenne az ő neve. Costello ezt gyáva menekülésnek, hazugságnak látta az egykori politikus részéről. Ennek hatására született meg a Less than Zero. 1977 decemberében a Saturday Night Live - amerikai komédiaműsor - lehetőséget adott Costelloéknak, hogy élőben eljátsszák a komoly témát feszegető dalt az amerikai közönségnek, akiknek ez volt a kedvenc dala a brit együttestől. Mind a műsor vezetői, mind a Columbia kiadó ragaszkodott hozzá, hogy ez legyen az egyik hozott dal. A dalszerzőnek azonban nem volt ínyére a szám üzenetének mainstream-esítése, ezért a fellépést megszakítva a Radio Radio számukat mutatták be, amelyet előzetesen kifejezetten megtiltottak nekik. Ennek eredményeként 1989-ig kitiltásra kerültek a showból. Az említett dal kritizálja a brit rádió konvencionális, beszűkült zenei befolyásoltságát, repertoárját.

Miért kívánt rosszat Morrissey a világ összes dj-jének

 A manchesteri The Smiths ikonikus jelentőséggel bír a rock történetében. Zenéjük furcsa elegyet alkot a new wawe, a pop, rock és punk műfajokból kiindulva. Hangzásukon jól érzékelhető a '80-as évek diszkó világa is. Jelenlétük roppant mókás és helyenként vérfagyasztóan szomorú. Szövegeik gyakran ellentétben álltak dalaik zenei kompozíciójával, hangszerelésével. Steven Patrick Morrissey, az együttes frontembere és énekese mindezt távolba révedő őzike szemekkel és csábos csípőringatással fűszerezte meg (olykor zöldellő faágakat vagy virágcsokrot is rakott farzsebébe, hogy teljesebbé tegye a képet).

Panic c. daluk szövegét Morrissey és Johnny Marr (gitáros) szerezték. 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófát követően a Szovjetunió hírzárlatot rendelt el és a robbanásról meglehetősen szűkszavúan tájékoztatták az embereket világszerte. Morrissey és Marr a BBC Radio 1-t hallgatták, amikor futólag bejelentést tettek a globális mértéket öltött katasztrófáról. A rövid bejelentés után a BBC disc jockey-ja azonnal továbbpörgette a zenéket, máris kapcsolt a Wham! I'm Your Man-jére. A The Smiths tagjai felháborodtak az igazság ilyen fokú, példátlan elhallgatásán és a rádió könnyed hangulatú, gyors váltásán. A Panic ezért (Morrissey lágy és kedves hangján) arra ösztönzi a hétköznapi embert, hogy "égesse porig a diszkót és akassza fel a dj-t, mert a zene, amit megállás nélkül játszanak, semmit nem mond az életéről."

Road Runner