A post-punk stílusirányzatról reflexszerűen a Joy Division -re és Ian Curtisre asszociálok, és ezzel talán nem is vagyok egyedül. Ez az együttes azzal a semmihez sem hasonlítható "atmoszférával" tűnt fel a rockzene színpadán, amivel kérlelhetetlenül zsigereinkbe itta magát. 

Ian Curtis  élete (de méginkább halála) mára a rock és a média változatos csatornáin megtárgyalásra, kibeszélésre került. Érzékeny lelkületű, epilepsziával diagnosztizált férfi volt. Végtelenül pontosan értett a színpadi közléshez és a dalszövegírást magas fokon űzte. A frontemberekről hiba lenne úgy beszélni, mint munkájukat így vagy úgy végző tehetséges vagy tehetségtelen emberekről. Egy frontember (főleg egy rockbanda frontembere) olyan helyről ...

Andy Rourke és Mike Joyce

Andy Rourke , a The Smiths basszusgitárosa 2023-ban vesztette életét, a rákkal való hosszas küzdelem következtében. A Smiths manchesteri rock együttes volt, fennállásuk 1982 és 1987 közé tehető. A banda egészen új áramlatot hozott a rockba: hangzásuk még szorosan kapcsolódott a brit punk nyersségéhez, ugyanakkor intellektuális, gúnyolódó szövegeik, a new wawe és a disco elegye totálisan egyedivé tette őket. 

Andy a Smiths első fellépése után csatlakozott a bandához. Johnny Marr , Rourke régi iskolatársa (az együttes gitárosa) ajánlotta barátját a basszusgitáros szerepébe. Nagyon gyorsan megmutatkozott, hogy  Andyvel "megfogták az Isten lábát." A fiatal basszgitárosnak a zene volt a mindene. ...

Bob Dylan nem dolgozik többé Maggie farmján

Dylan  dalaiból az 1960-as években süt az Egyesült Államok hatalomgyakorlása elleni lázadás. Balladisztikus, szatirikus, versszerű zenéjével az elnyomott népet képviselte. A folkkal, zenei egyszerű - de nagyszerűségével - mindig kilógott a konvenciók formálta pop-rock piacról. Igazi szabad szellemként minden olyan kötöttséget ledobott magáról, ami szembement gondolkodásával, alapvető hozzáállásával. 

Az 1964-'65-ös évben Dylan- nek szűkös lett a folk rock stílusvilága és kalandozásra, fejlődésre vágyott. Alkotói szabadságát nem tudta kiteljesíteni az akkorra már stílusjegyévé vált zenében. Új dalaiba elektromos gitárt, jazz orgonát, dobot vegyített és több rock dala ...

Nick Drake 1974-ben elhunyt angol folkgitáros. Mindössze három albumát adták ki, életében nem övezte zenei munkásságát megérdemelt figyelem. Ellentmondásos személyisége ezt nem is feltétlenül igényelte külső látszatra. Kiemelkedően tehetséges gitáros volt. Akusztikus letisztultságával és meleg bariton orgánumával mégis csak egy szűk rajongói réteg szeretetét nyerhette el. Drake nem tudta mórikálni, előadni magát az élő fellépéseken. Közönségével nem tartotta a kapcsolatot - úgy játszott, mintha otthon, a négy fal között ülne. Sokszor hiányolta hallgatói biztató visszacsatolását, elismerésük egyértelmű kifejezését, ugyanakkor leginkább úgy tett, mint akit nem érdekel mennyire tartják populárisnak.

Drake ...

Nem lehet tovább ugyanúgy élni.

Talán erre a világérzésre/hangulatra reagált az 1970-es évek Nagy-Britanniája. Termékeny és minőségi időszak vette kezdetét a zeneiparban. Noha például a Beatles , a Rolling Stones , a Pink Floyd  és  David Bowie (hogy csak egy pár újszerű, ragyogó előadót említsek) már előre megágyaztak a közelgő változásoknak, a történelem volt az értelmi szerzője az egész kultúrát érintő "robbanásnak".

A fiatalok ráébredtek, hogy nem akarják tovább magukkal cipelni az előző generációk tragikus tetteit és tetteik következményeit. Ahol hangjukat hallathatták az mindössze a kulturális élet volt, amit saját szabadidejükben éltek. A feltörekvő rock bandák és előadók más hangon szólaltak ...

Blogom főmezsgyéje a zene. Azon belül a rock. Azon belül a '70-'80-as évek angol vagy amerikai rock zenéje. Azon belül a rock különböző válfajai. Mindezen belül vagyok igazán magamon kívül. Mármint az örömtől, hogy ezzel foglalkozhatok. Lesz szó zseniális - néha elfeledett - előadókról, együttesekről, dalokról és dalszövegekről. Könyvekről és filmekről, amik mind a rockhoz kapcsolódnak.

A bemutatkozást ezennel lezárom.

A viszontlátásra, magamat ajánlom.